Október 26-án ismét egy színvonalas előadással folytatódott a Szabadegyetem. A téma ezúttal Shakespeare Szentivánéji álom című műve volt, Kállay Géza Tanár Úr előadásában.

Shakespeare művei 3 csoportba oszthatóak: történelmi színművek, tragédiák, komédiák. A Szentivánéji álom a komédiákhoz sorolható.
A mű fő témája a szerelem. A szerelem „nem a szemmel lát”, hanem ésszel, értelemmel. Tehát a szem nem megbízható érzékszerv. Egyedül a szaglás, az orr nem kapja meg azt a becsmérlést, mint a többi érzékszerv. („kiszagoltam”) Érdekes kijelentés, de ezek fényében a szerelem leginkább szaglás dolga. Legjobban egy betegséghez hasonlítható ez az állapot (a Rómeó és Júliában ez tényleg betegség formájában jelenik meg). A Szentivánéji álom pedig a Rómeó és Júlia paródiája is lehet.
 Lehetséges, hogy Shakespeare megrendelésre írta a darabot, hiszen a benne lévő esküvő összefüggésbe hozható egy valós eseménnyel; a lordkamarás esküvőjével.

A Tanár Úr a mű olvasásához is adott egy tanácsot: az erőben lakó pici tündérek sokkal inkább koboldok,  így képzeljük el őket, a tündér fordítás rossz.

Titánia (tündérkirálynő) és Zuboly találkozása érdekes fordulat. Ők olyanok, mint egy öreg házaspár, és ezzel az ő jelenetük az egyedüli a darabban.

Fontos kérdés még, hogy miért Zuboly kapja a szamárfejet. Erre több magyarázat is van. Mert Zuboly a: legbutább/ legbölcsebb/ legbuzgóbb.

További kérdéseket is felvet a darab: hol van, ami elválasztja a színpadot a nézőtértől? Képes-e a színház „valóságot” teremteni?

 Írta: Gráf Judit

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.